Miután tegnap volt november 6., ma egész biztosan november 7. van. Gyerekkoromban ezen a napon nem mentünk iskolába... és ugye ma sem. Megünnepelendő a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 92. évfordulóját bevetettem magam az Arbatba.
A nagy üvegben balra kvasz, előtter az a 4 színes, Buratinóval díszitett valami a túró rudi szovjet elődje natúr, epres, tejkrémes ízekben, mellettük egy zacskó konfetti, ami ezúttal trüffeles, a Vörös Október csokoládégyár terméke. Vettünk még sörkorcsolyát kaviáros és rákos ízben, orosz kefírt és sűrített tej konzervet (420 Ft-ért nem volt olcsó, de milyen tojáslikör lesz abból!), paradicsomons sprotnit és krumplis varenikit és marhahúsos pelmenit. Ja, meg a szintén vörös októberes Aljonka csokit.
Bennem két élményt idézett fel: a régi úttörő rendezvényeket a Szovjet Kultúra Házában, és azt a kb. 6 hónapot, amikor Salt Lake City-ben orosz társaim voltak.
Persze a mindig elfoktott bölcsész bennem most is visít, hogy meséljem el, hogy a pelmeni szó igazából nyelvrokonaink, a komink és a manysik pel'nyan' szavából ered, ami fül kenyeret jelent. Persze itt egyből megfigyelhető a p-f megfelelés a pel és a fül szavakban. Kinézetre is hasonlít az étel a barátfülére.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése